A 20-as éveim során számos esküvőn vettem részt vendégként, és szinte kivétel nélkül mindig azt láttam, hogy a pár egy ponton elveszíti az irányítást. A korábban megálmodott nagy nap hirtelen stresszessé és nyűgössé vált számukra.

Akkoriban azt gondoltam, hogy ez normális, és a filmekben látott önfeledt öröm és szórakozás csak a vásznon létezik. Aztán eljött a saját esküvőnk napja, és ekkor tapasztaltam meg először, hogy létezik az a szolgáltató, aki hozzáértésével és odaadásával azért dolgozik, hogy a boldog pillanatok megvalósuljanak.

Pár évvel később egy barátom megkért, hogy segítsek neki az esküvőjén, és az volt a feladatom, hogy „legyek jófej a vendégekkel és segítsek koordinálni az eseményeket”. Akkor még nem is tudtam, hogy létezik olyan, hogy ceremóniamester… de azóta tudom, ennél azért sokkal többre van szükség. A többi pedig már történelem! Azóta tudatosan azon dolgozom, hogy a párok elkerüljék azt a felesleges stresszt, amit én láttam, és az a bizonyos „önfeledt öröm” ne csak a filmeken maradjon.